Annak ellenére, hogy különböző gyógyszercsoportok állnak rendelkezésre a depressziós és szorongásos zavarok kezelésére, számos klinikailag jelentős kielégítetlen igény van, például a kezelésre való rezisztencia, a részleges válasz, a szubszindrómás tünetegyüttes, a kiújulás és a visszaesés nagy gyakorisága. Az atipikus antipszichotikumok engedélyezésével, amelyek a tipikus antipszichotikumoknál alacsonyabb mellékhatás-terheléssel járnak, az affektív zavarok és különböző más pszichiátriai rendellenességek kezelésére történő off-label alkalmazásuk megfontolása életképes lehetőséggé vált. Figyelembe kell azonban venni az amerikai FDA fekete dobozos figyelmeztetését, amely szerint az atípusos antipszichotikumok növelhetik a halálozási kockázatot, különösen a demenciával összefüggő pszichózisban szenvedő idősek körében. Sok feltételezés született arról, hogy ezek az atipikus gyógyszerek hasznosak lehetnek a hagyományos antidepresszáns terápia megkönnyítésére, akár kombinációban (a terápia megkezdésétől kezdve), akár kiegészítő terápiaként (részleges/teljes válasz esetén). Mindazonáltal jelenleg a randomizált, placebo-kontrollált vizsgálatokból származó, rendelkezésre álló bizonyítékok gyéren állnak rendelkezésre, és e szerek nem pszichotikus betegpopulációban való alkalmazásának formális kockázat/haszon értékelése még nem lehetséges. Az aripiprazol az atipikus antipszichotikumok osztályának reprezentatív szereként, amely új hatásmechanizmussal és viszonylag alacsony mellékhatás-terheléssel rendelkezik, érdekes potenciális kezelési lehetőséget jelent a depressziós és szorongásos zavarok kezelésére. Ebben az áttekintésben az aripiprazol e rendellenességekben való alkalmazásának indokaira összpontosítunk. A preklinikai adatok arra utalnak, hogy az aripiprazol számos lehetséges hatásmechanizmussal rendelkezik, amelyek fontosak lehetnek a depressziós és szorongásos zavarok kezelésében. Ilyen mechanizmusok közé tartozik az aripiprazol szerotonin (5-HT) receptorokon kifejtett hatása, mint 5-HT1A parciális receptor agonista, 5-HT2C parciális receptor agonista és 5-HT2A receptor antagonista. Az aripiprazol dopamin D2 parciális receptor agonistaként is hat, és lehetséges hatása van az adrenerg receptorokon. Továbbá az aripiprazolnak lehetséges neuroprotektív hatása is lehet. Klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy az aripiprazol hasznos lehet a bipoláris depresszió, a major depressziós zavar, a kezelésre rezisztens depresszió és esetleg a szorongásos zavarok kezelésében. A klinikai adatok arra is utalnak, hogy az aripiprazolnak kisebb lehet a mellékhatás-terhelése, mint a többi atipikus gyógyszernek. A jövőbeli kutatások megerősíthetik az aripiprazol lehetséges hasznosságát a depressziós és szorongásos zavarok kezelésében.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.