Paulo Coelho napjaink egyik legsikeresebb és legnagyobb hatású írója. Könyvei – Az alkimista, A zarándoklat, A valkűrök, A Piedra folyó mellett leültem és sírtam, Az ötödik hegy, Veronika úgy dönt, hogy meghal, A fény harcosa és a többi – 117 országban több mint 52 millió példányban keltek el, és 41 nyelvre fordították le. A tekintélyes Brazil Irodalmi Akadémia tagjaként Coelho számos kitüntetést kapott, többek között a Chevalier de l’Ordre National de la Légion d’Honneur (Franciaország 1999) és a Crystal Award (Világgazdasági Fórum 1999) kitüntetést.

“A sorsunk megvalósítása az ember

egyetlen kötelessége.”

Kivonat Az alkimista

Coelho varázslatos regénye, Az alkimista című műve világszerte hűséges rajongókat ihletett, és ez a tizedik évfordulós kiadás, a szerző új bevezetőjével, csak növelni fogja ezt a rajongótábort. Ez az erőteljes egyszerűségében és inspiráló bölcsességében káprázatos történet egy Santiago nevű andalúziai pásztorfiúról szól, aki spanyolországi hazájából az egyiptomi sivatagba utazik, hogy a piramisokban elásott kincset keresse.

Az út során találkozik egy cigányasszonnyal, egy magát királynak nevező férfival és egy alkimistával – akik mindannyian irányt mutatnak Santiagónak a keresésében. Senki sem tudja, hogy mi a kincs, vagy hogy Santiago képes lesz-e legyőzni az út során felmerülő akadályokat. Ám ami világi javak felkutatására induló utazásnak indul, az a bennük rejlő kincsek felfedezésévé válik. A buja, szuggesztív és mélyen emberi Santiago története örök tanúságtétel álmaink átalakító erejéről és a szívünkre való hallgatás fontosságáról.

“Paulo Coelho ismeri az

irodalmi alkímia titkát.”

Kenzaburo Oe, 1994-es irodalmi Nobel-díjas

“Bölcs és inspiráló mese arról a

zarándokútról, aminek az életnek lennie kell.”

M. Scott Peck, M.D., a

The Road Less Travelled

szerzője

Ez a történet Santiagóról szól, aki elindul otthonából, hogy világot lásson. A fiatal fiú, akit küldetése kontinenseken át vezet, hogy megtalálja az alkimistát, valójában önmagát és ennek okát keresi.”

Az Alkimista szimbolikus szövegnek tekinthető, ahogy azt maga Coelho is megállapítja a regény előszavában: “Felfedeztem, hogy a szimbolikus nyelv, amely annyira bosszantott és összezavart, az egyetlen módja annak, hogy elérjem “a világ lelkét”, vagy amit Jung “kollektív tudattalan”-nak nevezett. Felfedeztem a személyes legendát és Isten jeleit, olyan igazságokat, amelyeket racionális elmém egyszerűségük miatt nem volt hajlandó elfogadni. Felfedeztem, hogy a mestermunka véghezvitele nem kevesek, hanem minden ember munkája a földön.”

A regény címe nagyon szimbolikus, mert az “alkimista” jelentése “a fémek átváltoztatásának művészete”. Vagyis egyszerre filozófiát és ősi gyakorlatot, amelynek középpontjában a nem nemesfémek arannyá változtatásának kísérlete áll. A történet előrehaladtával kiderül, hogy Santiago többé-kevésbé ugyanezen a folyamaton megy keresztül, és jut el a bölcsességre és az érettségre. Röviden, személyisége és élete teljesen átalakul, mint egy fémé, amely átmegy az alkímia folyamatán.

A regénybeli utazás a felfedezést, a kalandot, a felfedezést, a bölcsességet és a spiritualitást szimbolizálja. A szimbólumokkal teli, mítoszokkal átszőtt utazás a személyes gazdagságról és az álmok követésére való törekvésről szól. De hogy megtaláljuk bennük a létezésünk értelmét, a saját személyes Istenünket, a mélyben rejlő magot, amely az életet élhetővé teszi.”

Az, hogy képesek vagyunk megfigyelni és olvasni az “ómeneket”, az egyik legfontosabb szimbólum a könyvben. Santiago például felismeri az erszényén lévő lyukat, amelyből Tangerben kiesett az Urim és a Thummin, mint előjelet, mert megígérte az öreg királynak, hogy ő maga fog dönteni, és nem hagyja, hogy a kövek döntsenek helyette. Ezután a tanger-i kristálykereskedő előjelként ismeri fel Santiago jelenlétét a boltjában, amikor két vásárló érkezik, és amikor Santiago megtisztítja neki a kristályokat. Santiago később rájön, hogy a sivatagba való elutazás jó ómen volt, mivel találkozhatott Fatimával – a szerelmével. Santiago két sólyom röptében is olvas előjeleket, és előérzete van az oázis elleni támadásról, mivel a Szahara sivatagban van. Ráadásul az angol egyszer azt mondta: “Az életben minden egy ómen.” Ennélfogva a jó és a rossz ómenek kulcsszerepet játszanak Santiago sorsának kibontakozásában a regény során.

Mellett Coelho a regényben jelentős szimbólumokként működő szereplőket is ábrázolt. Az “Alkimista” karaktere nem csupán egy egyszerű, hétköznapi emberi lény, hanem inkább szimbolikus Wright – az ember, aki megérti önmagát, a világot és a vallást. Ő szimbolizálja a spirituális elérést és a világ lelkének megértését.

Santiago az élet egyszerű igazságát szimbolizálja, miszerint az életet egy utazásként kell felfognunk, amelyben meg kell határoznunk a prioritásainkat. És az embernek képesnek kell lennie arra, hogy feláldozza az anyagi javakat annak érdekében, hogy elérje az érettséget, spirituálisan és a tudást. A regény során például a fiúnak többször is lehetősége volt arra, hogy abbahagyja az utazást, és letelepedjen, de ő inkább folytatta, hiszen meg akarta érteni a világegyetemet azáltal, hogy első kézből kommunikál vele. Lelkének ez az érintkezése természetének elemeivel méltóságteljes vallásos emberré változtatta őt.

Az angol a tudomány és a könyvek segítségével akarta felfedezni a világegyetem rejtelmeit. Coelho így szimbolizálta őt Európa emberének, a tudomány és a tudás mesterének. Ő képviseli a Nyugat tudományos és technológiai fejlődését. Ezért van az, hogy a regény során végig inkább könyveket olvas és gyakorol, ahelyett, hogy első kézből kommunikálna a természet elemeivel.

A “bölcsek köve” egy legendás alkímiai anyag, amely állítólag képes a nem nemes fémeket, különösen az ólmot arannyá változtatni. Néha azt is hitték, hogy ez az élet elixírje, amely a halhatatlanság elérésére alkalmas. Így a kő az alkímia misztikus terminológiájának központi szimbóluma volt, amely a tökéletességet, a megvilágosodást és a mennyei boldogságot jelképezte. Ezt a szimbólumot a regényben nemcsak arra használták, hogy kiemeljék Santiago érettségének és tudásának elérését, hanem arra is, hogy kimondják, hogy aki valamilyen materialista megközelítéssel próbálja megszerezni az életelixírt, az soha nem lesz képes elnyerni azt.

A “személyes legenda” az ember életének oka. A világon mindennek van egy személyes legendája. Azzal, hogy valaki eléri a személyes legendáját, hozzáad a világ lelkéhez, a világ tisztaságához. A fiú legendája nyilvánvaló, hogy az egyiptomi piramisoknál találja meg a kincsét.

Az alkimista teljesítette személyes legendáját, ami az volt, hogy igazi alkimistává váljon, és megvalósítsa a mesterművet. A kristálykereskedő legendája az, hogy meglátogatja Mekkát, a tarifa pék legendája pedig az, hogy beutazza a világot. Az ember személyes legendája már gyermekkorában felszínre tör, és az ember soha nem találhatja meg az igazi boldogságot anélkül, hogy beteljesítené azt. Santiago legendája tehát úgy hajtja őt a kincséhez, ahogyan azt ő választotta, hogy megszerezze, az alkimistát pedig úgy, hogy a világ legjobban gazdálkodó alkimistája legyen. Míg mások, mint Tarifa Baker és a kristálykereskedő, úgy döntenek, hogy figyelmen kívül hagyják a legendájukat, és így örökké hiányosnak alakítják az életüket.

Az alkímia ebben a regényben az a szimbólum, amely az egész útra utal, amelyet az ember azért vállal, hogy a végén elérje a kincset. Ez nemcsak az anyagi nyereséget jelenti, hanem a szellemi nyereséget is. Tehát az alkimista a regényben az a személy, aki már átment az élet minden nehézségén, és elérte a kincseit,

Ez a személyiségfejlődés a regényben sok helyen látható; mindig olyan nyugodt marad minden helyzetben, bármilyen veszélyes is legyen az. Nem nagyon aggódik az élelem elérhetősége miatt, sőt a pénz vagy az arany elvesztése, sőt még az élete sem érdekli. Mert megtanulta, hogy ha elszántak vagyunk, és elhatározzuk, hogy haladunk előre az életünkben, akkor semmi más nem számít – sem akadály, sem veszteség!”

A közömbös hozzáállása a pusztán anyagi haszonszerzéshez abból is megfigyelhető, hogy bár birtokolja a bölcsek kövét és az életelixírt is, de nem használja őket anyagi célokra, mert ez nem fontos számára.

Az alkimista karakterének fontossága a regényben és Santiago életében abból is megfigyelhető, hogy belépése egy olyan ponton történik, amikor Santiago már sok akadályt leküzdött, és az útjának felét megtette. Szimbolikusan az alkimista egyfajta isteni segítség volt számára, ami azt üzeni, hogy Isten csak azokat segíti, akik valóban elszántak.

Az Alkimista segítsége nélkül nem tudott volna előrehaladni. De azért segített neki, mert ő nagyon vágyott a tanulásra és a sikerre, ellentétben az angollal, aki mindent a könyveiből szerzett tudással akart felfedezni. Santiago azonban mindent a megfigyelés és a tapasztalás útján akart felfedezni. Ezért vezette őt, és sok leckét tanított neki, például azt, hogy az élet vonzza az életet, és hogy az élet megértéséhez meg kell tanulnunk az egész világ és minden lény nyelvét. Azt is megtanította neki, hogy a szeretet nem akadály, hanem erő az előrehaladáshoz, és hogy az életben áldozatokat kell hoznunk ahhoz, hogy elérjük a célunkat. De nem szabad sajnálnunk a veszteségüket, mert a végén a siker fontosabb, és mindent visszakapunk, ahogy elérjük a célunkat.

Ez is mutatja az alkimista karakterének szerkezeti jelentőségét a regényben. Santiago éppen az ő útmutatásának köszönhetően tanulhatta meg, hogyan kommunikáljon a természettel; önbizalma nőtt, és a végén rájött, hogy nem nagy dolog aranyat adni az élete védelmében. Végül képes volt elérni igazi kincsét, mind az anyagi, mind a szellemi nyereséget. Ez az eredmény csak az alkimista útmutatásának köszönhetően vált lehetségessé. Egy kapcsolódó idézet a regényből így szól: “Sorsának kincsét úgy tudta elérni, hogy megélte a sorsát.”

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az író más technikákkal együtt csodálatosan ábrázolta minden karakterét azzal, hogy minden egyes szereplőnek szimbolikus jelentőséget adott. Éppen ezért a jellemábrázoláson keresztül érti meg az olvasó a regény témáit, szimbólumait és előjeleit.

Az Alkimista egy izgalmas regény, amely árad az optimizmustól; azt üzeni, hogy minden lehetséges, ha igazán akarjuk, hogy megtörténjen. Ahogy a regényben is elhangzik: “Ha valamit igazán akarsz, az egész univerzum mindig összeesküszik a kedvedért”.

n Hozzájárulás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.