Page 2 of 5

Hogyan mérik az elhízást?

Az elhízást gyakran a testtömegindex (BMI) segítségével határozzák meg. Ezt az indexet úgy számítják ki, hogy az egyén kilogrammban mért testsúlyát elosztják a méterben mért magasságának négyzetével:

BMI = testsúly kg-ban/(magasság m-ben)2

A BMI-skála segítségével megállapítható, hogy az adott személy testmagasságának megfelelő testsúlyú-e. A felnőttekre vonatkozó skála az alábbiakban látható, és külön referenciaértékek léteznek a gyermekek számára:

– 18,5-nél kevesebb – alulsúlyos
– 18.5-25 – Kívánatos vagy egészséges tartomány
– 25-30 – Túlsúlyos
– 30-35 – Elhízott (I. osztály)
– 35-40 – Elhízott (II. osztály)
– 40 felett – Morbid vagy súlyosan elhízott (III. osztály)

Az Egyesült Királyságban 2007-ben a férfiak átlagos BMI-je 27 volt.1 kg/m2 , a nőknél pedig 26,8 kg/m2 , ami mindkettő az egészséges tartományon kívül esik.

A BMI itt feltüntetett tartományai nem vonatkoznak a terhes nőkre, illetve bizonyos egészségügyi állapotok esetén vagy gyermekek esetében. Ezek a BMI-értékek nem megfelelőek lehetnek a sportolók esetében sem a szélsőséges izomzatuk miatt, valamint egyes etnikai csoportok esetében. Ennek oka, hogy a BMI nem tesz különbséget a zsír és a zsírmentes tömeg között. További részletekért lásd: Testösszetétel. Például egy ázsiai személy 27,5 feletti BMI-je az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint ugyanolyan egészségügyi kockázattal jár, mint egy fehér, kaukázusi személy 30-as BMI-je. A gyermekek elhízásának értékelése nehezebb, ezért speciális táblázatokat dolgoztak ki, amelyek figyelembe veszik a növekedést, a nemet és az életkort. A gyermekek számára készült új UK/WHO növekedési táblázatok tartalmaznak BMI táblázatokat, amelyeket 2 éves kortól (amikor a testmagasság viszonylag pontosan mérhető) lehet használni.

Ahol a BMI a testmagassággal korrigált testsúly segítségével az elhízás általános mértékét adja meg, a derékkörfogat vagy a derék-csípő arány mérése további információt adhat arról, hogy a testzsír hol oszlik el. A has körül összpontosuló zsír nagyobb kockázati tényezője a szívbetegségeknek és a 2-es típusú cukorbetegségnek, mint a csípő körül eloszló zsír. Általánosságban elmondható, hogy a férfiaknál megnő az elhízással összefüggő betegségek kockázata, ha a derékkörfogatuk eléri a 94 cm-t. A nők esetében a kockázat 80 cm-nél nő. A betegségek kockázata a férfiak esetében 102 cm-nél, a nőknél pedig 88 cm-nél jelentősen megnő. A dél-ázsiai származású emberek esetében ezek a számok eltérőek: nőknél 80 cm-es, férfiaknál 90 cm-es derékkörfogat már veszélyezteti az egészséget.

Mi okozza az elhízást?

A legegyszerűbben fogalmazva, az elhízás leggyakrabban abból ered, hogy az egyén több energiát fogyaszt a szükségesnél; ezt nevezzük pozitív energiaegyensúlynak. Ez mindennapos jelenség a mai társadalomban, ahol bőséges az olcsó, energiasűrű élelmiszerek kínálata, és ahol mind a foglalkozásunk, mind a szabadidőnk egyre inkább mozgásszegényebbé válik. Az egyes tápanyagok vagy élelmiszerek körüli negatív sajtóvisszhang ellenére nincs egyetlen olyan élelmiszer vagy tápanyag sem, amely elhízást okozna. A testsúlyt végső soron az ember energiaegyensúlyának állapota határozza meg, amely maga is a táplálkozás egésze által meghatározott “bejövő energia” és a fizikai aktivitás szintje (“kimenő energia”) közötti egyensúly eredménye.

Sokan feltételezik, hogy az energiaegyensúly fenntartására és az egészséges testsúly fenntartására való képtelenség a 21. században annak köszönhető, hogy az emberi test alkalmazkodott a vadászó-gyűjtögető életmód túléléséhez. Az evolúció során az embereknek időszakos élelmiszerhiányos időszakokkal kellett szembenézniük, és aktívan vadászniuk kellett az élelemért. Ezekben az időkben azok az egyének voltak a legvalószínűbb túlélők, akik a bőséges táplálék idején zsírtartalékokat halmoztak fel, hogy energiaraktárként szolgáljanak, amikor kevés volt az élelem. Az ember tehát úgy fejlődött ki, hogy képes legyen az energiát zsír formájában tárolni. A mai európai és észak-amerikai társadalomban például úgy tűnik, hogy ez az alkalmazkodás valójában káros, mivel az élelmiszer ritkán, vagy soha nem szűkös, és a felesleges energia zsírként való tárolása elhízáshoz vezet.

A társadalmi hatások mellett, mint például az élelmiszer elérhetősége és a mozgásszegény életmód, a genetika is szerepet játszik. Jó összefüggések vannak például a szülők és utódaik kövérségének mértéke között, valamint a testvérek között, különösen az ikrek között. Az olyan családokat vizsgáló tanulmányok, amelyekbe örökbefogadott gyermekek kerülnek, szintén gyakran azt mutatják, hogy az örökbefogadott gyermekek testösszetétele nagyobb valószínűséggel hasonlít jobban a biológiai szüleikéhez, mint az örökbefogadó szüleikéhez. A genetika hatását azonban nehéz elválasztani a környezet, amelyben élünk, és a korai élettapasztalatok hatásának összetett hatásaitól. A testméretre és alakra gyakorolt genetikai hatások nem használhatók ürügyként arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk az egészséges testsúly fenntartását célzó étrendi és életmódbeli tanácsokat.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.