Ez egy csodálatos folyamat. Néhány sejtből indulunk ki, amelyekből egy komplex emberi lény fejlődik ki, rendkívül differenciált szervekkel és biokémiai folyamatokkal. Nézzük meg az agyat a maga milliárdnyi idegsejtjével és milliárdnyi kapcsolatával. Hogyan történik ez? A génjeink szabályozzák, hogyan történnek ezek a kapcsolatok. Például egy gén azt mondja a szem retinájában lévő sejteknek, hogy kapcsolódjanak a nyakszirtkéreghez egészen az agy hátsó részében. Ez teszi lehetővé, hogy a szem belsejéből érkező információkat az agy “lássa”. Ahhoz, hogy a látottakat értelmezni és felismerni lehessen, más kapcsolatra van szükség az agy más részeivel.

Szinaptikus metszés
Tapasztalataink és az, amit életünk során teszünk, meghatározza, hogyan fejlődik az idegrendszerünk. Egyes kapcsolatokra szükség van, míg mások törölhetők. A “Használd vagy elveszíted” kifejezés évekig a fizikai képességekre és az izomtömegre vonatkozott, de ma már tudjuk, hogy az agyra és a megismerésre is érvényes. Ösztönözzük az idősödő embereket, hogy maradjanak szociálisan és kognitívan elkötelezettek – keresztrejtvényfejtés, olvasás és csoportos tevékenységek. Ahogy tanulunk, új kapcsolatokat hozunk létre, amelyek formálják az agyunkat. Az agy “plasztikus”, és a tevékenységek ismétlésével, gyakorlással és új tanulással új kapcsolatokat hoz létre. Ugyanezek a fogalmak érvényesek a stroke rehabilitációjára is.

A felépülés folyamata
A sérülés idején és a felépülés során számos folyamat zajlik az idegrendszerben.

  • Az ödéma megszűnése: Az akut stroke, agy- vagy gerincvelő-sérülés duzzanattal és ödémával járhat. A sejtek szintjén összetett kémiai változások is végbemennek.
  • A diaszkózis feloldása: A diaschisis (dī-ās’-kĭ-sĭs) a hálózatok leállását jelenti az egész idegrendszerben. Gondoljunk az idegrendszerre úgy, mint egy elektromos hálózatra. Amikor valakinek agyvérzése vagy agysérülése van, az agynak a sérüléstől távoli részei ugyanabban a hálózatban vannak. Ezek kezdetben lekapcsolódnak, de idővel elkezdenek újra működésbe lépni, és azt látjuk, hogy helyreállnak és visszatérnek a funkciók.
  • Viselkedésbeli kompenzáció: Ez az, amit hagyományosan a rehabilitációban végeztek. A betegek megtanulják, hogyan kössék be a cipőjüket egy kézzel, vagy hogyan használják a billenőkést. Ezek fontos készségek, de az érintett kar vagy láb használatának elmaradásához vezethetnek.
  • Neurális plaszticitás: Az a meggyőződés, hogy az agy még az élet későbbi szakaszában is képes a változásra. Ha az agy egyik része károsodik, egy másik rész megfelelő rehabilitációval képes lehet átvenni a funkciót. Ha valaki elveszíti a beszédközpontját az agy bal oldalán, képes lehet az agya jobb oldalát használni.

Neurális plaszticitás
A központi idegrendszer (amely magában foglalja az agyat és a gerincvelőt) sérülés után helyreállítható. Ezt a tulajdonságot neurális plaszticitásnak nevezik. Az agy folyamatosan átformálja a működését, ahogy a környezet új igényekkel találkozik. Amikor valaki elsajátít egy új képességet, legyen az golf vagy hegedülés, az agyban változások mennek végbe az ismételt gyakorlás következtében, amely a feladat elvégzéséhez szükséges. Az idegi plaszticitás az alapja a tanulásnak a normális agyban és az “újratanulásnak” a sérült agyban. A rehabilitáció a kulcsa ennek az újratanulási folyamatnak.

A sérülés utáni rehabilitáció elősegíti az agy újjászerveződését. Megfelelő terápiával, amely a funkcionális feladatok megfelelő dózisát alkalmazza, az agy olyan területei, amelyek korábban nem vettek részt egy adott feladatban, a sérült agy helyére toborozhatók, hogy elvégezzék ezt a funkciót. Megfelelő rehabilitáció nélkül azonban az agynak ez az átrendeződése nem fog megtörténni, és a beteg nem fogja elérni a funkciók lehető legjobb helyreállítását. Kiterjedt kutatásokból tudjuk, hogy az agy újratervezéséhez “funkcionális” feladatokra (nem csak véletlenszerű tevékenységekre) van szükség.

Míg a rehabilitációs szükségletekre való azonnali odafigyelés fontos, sok betegnek van egy kiaknázatlan képességtartaléka, és még hónapokkal vagy évekkel a sérülés vagy stroke után is képes fejlődni. A rehabilitáció, a funkcionális feladatok ismételt gyakorlása lehetővé teszi új területek toborzását, hogy átvegyék a károsodott területek funkcióját.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.