A pitvarfibrillációt (AF) transtorakálisan beadott DC-sokkokkal kezelik, de a betegek 5-30%-ánál az eljárások nem állítják helyre a szinuszritmust (SR). Feltételeztük, hogy a nagy energiájú lökéshullámok mellkasi alkalmazása legyőzheti az elektromos sokk nem megfelelő behatolását a pitvarba. A vizsgálat célja a nagyobb energiájú külső egyenáramú áramütés hatékonyságának értékelése volt a szív- és érrendszeri betegséggel egyidejűleg fennálló refrakter AF kezelésében, szinkronizált kettős külső defibrillátorral. Tizenöt olyan betegnél (átlagéletkor 65 +/- 8 év), akiknél a standard DC-kardioverzióra (CV) refrakter AF volt, nagyobb energiájú DC-sokkot alkalmaztak kettős külső defibrillátorral. Minden betegnél volt kísérő szívbetegség. A DC CV előtt legalább három hétig warfarint és amiodaront (600 mg/nap) adtak. A szedációt intravénás midazolammal végezték. Két defibrillátor tappancsot helyeztek el az elülső és a hátsó mellkasfalra jobb oldali dekubitus helyzetben. A defibrillátorokat az R-hullámokra szinkronizálták, és egyidejűleg 720 joule energiát adtak be a betegeknek. A DC-sokk után folyamatosan amiodaron (200 mg/nap) került beadásra az SR fenntartása érdekében. Szinuszritmust 13 betegnél sikerült elérni. A szinuszos ritmus 11 betegnél hat hónapig tartósan fennállt. A kreatin-kináz MB-frakciók 4 (22 +/- 4 IU/L) és 12 órán belül normálisak voltak (18 +/- 4 IU/L). Egyik betegnél sem alakult ki jelentős hemodinamikai kompromisszum vagy pangásos szívelégtelenség, magasabb AV-blokk, stroke vagy átmeneti ischaemiás agyi esemény. Az eredmények azt mutatják, hogy a nagyobb energiájú egyenáramú sokk alkalmazása kettős külső defibrillátorral hatékony és biztonságos módszer a refrakter AF kardioverziójára. Úgy véljük, hogy ezt az eljárást a belső pitvari kardioverzió előtt kell elvégezni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.